A tizenkét alaptény vagy az életmisztika megoldása - Jelkép 32

symbol_32s.jpg

A tizenkét alaptény vagy az életmisztika megoldása
- Jelkép 32

 

 

Isten látta, hogy minden nagyon jó volt…
A narancsszínű kör szimbolizálja a gyilkolási alapelv területét, ahova a földi emberek még mindig tartoznak. Ebben a tudatszférában történnek a boldogtalan sorsok. Itt tudatlanok vagyunk a fizikai világ mögött létező kozmikus valóságról. Felbukkan a kérdés, hogy miért?
A válasz a kérdésre tudást követel az örök életről.

symbol 32b
A tizenkét ágú, narancsszínű csillag láthatóvá teszi, hogy az élet és a világmindenség sugárzóan tökéletes a végtelenség perspektívájából szemlélve.

Minden élőlény halhatatlan és a szenvedés vissza fog vezetni minket Istenhez és átélését az örök összetartozásunknak ővele. Csak akkor lesz a szenvedésnek vége.

A világmindenség az Isten mindent átfogó élő szervezete, örök tökéletes szeretettörvények által vezetve és fenntartva. Mi aratjuk, amit vetünk. Így fejlődünk és tanulunk egészen az önismeretig.

Csillagtér 1. Nehéz azt letagadni, hogy létezünk. Ez a végösszeg 1, az életmisztika megoldásában. Mi vagyunk. Ugyan az a világmindenségre is érvényes. Tagadni ezt azt jelentené mint a saját létezésünket tagadnánk és a világnak az átélését körülöttünk. A létező az „valami”. Ha nem, akkor nincs szükség az életmisztika megmagyarázására.

Csillagtér 2. Mikor a szervezetünket és a világmindenséget megfigyeljük, egy végtelen sorozat okok és hatások tárulnak fel. Ez itt a figurákkal a láncban van szimbolizálva.

Csillagtér 3. Az ok és a következménylánc logikát és tervképességet fed fel. A szervezetünk, szem, kezek, vér, izmok, csontváz és a fejlődés az embrióstádiumtól a fizikai felnőtt stádiumig, igen, minden normális funkció a teremtésben, végeredményben egy hasznos célt tölt be.


Csillagtér 4. Ez a tervszerű alkotás egy tudatnak jelenlétét fedi fel. Ez a „valami”, ami választ és az által irányítja a teremtési folyamatokat. Ahol a gondolatok jelenlévők ott szintén van élet. A világmindenség éppúgy élő, mint mi magunk.

Csillagtér 5. A tervszerűség tudatot tár fel. A tudat életet fed fel az élet pedig egy tapasztaló Ént, ami a létezését a tudatformájában és a szervezetében nyilvánítja ki. Gondolkodás és ötletalkotások élőlényeknek a tulajdonságai.

Csillagtér 6. Mikor megkülönböztetjük magunkat a környezetünk ok- és hatásláncától az én, és ez kifejezéseket használjuk (a fehér- illetve a színezett háromszög). Ez a különválasztás az Én és ez között az első találkozás az Énünkkel.

Csillagtér 7. A másik és végleges találkozás az Énünkkel akkor történik, mikor megtaláljuk ezt az anyag végtelen ok- és hatásláncán „kívül”. Szervezet következménye a korábbi okoknak mialatt az Én éppúgy létezik a szervezet születése előtt, mint annak halála után. Az Én egy ok nélküli ok a teremtett „előtt”, egy örök átélője a teremtés tervszerű okainak és hatásainak, maga az alkotó.

Csillagtér 8. Az élet egy háromságot alkotó elvet képvisel. Az anyag feltárta a gondolkodást, a gondolkodás egy teremtőképességet, ami viszont egy teremtőre mutat rá. E három elvet: teremtőt, teremtőképességet és a teremtettet (tudat és az anyag) nem lehet elválasztani egymástól anélkül, hogy mind a három eltűnik. Azért ez a három aspektus örök valóság. Ezek nem a semmiből jöttek létre. Ez ugyanúgy vonatkozik ránk, mint a világmindenségre.

Csillagtér 9.  A világmindenség és mi is pontosan ugyan azokat a feltételeket töltjük be, ami egy élőlény elvre érvényes. A természet teremtőfolyamatai nem kevésbé logikusak és tervszerűek, mint a mienké. Minden a tudat jelenlétéről tanúskodik és az által egy teremtőképességről és egy teremtőről. A háromszögek (az örök élet) háromszögekben azt jelképezik, hogy a világmindenség az élet az életben elv szerint van felépítve. Minden élőlény örök és az által „Isten képmása” vagyis ugyanaz az örök létezésük és végtelenségi struktúrájuk van, mint magának az Istennek. A „kisebb” életformák egy „nagyobban” lévő élettértől és természettől függőek.
A nagyobbak pedig a kisebbektől függenek, hogy a szervezetüket felépítsék. Mindenki részt vesz egy tökéletes együttműködésben, hogy megőrizze Isten örökkévaló tudatát és szervezetét.

Csillagtér 10. Az élet átélése létrejön. A teremtés ellentéteket követel meg. Alapvető ellentétek a sötétség és a fény, rossz és jó. Az egyik ellentét nem létezik a másik nélkül.

Az örök élet átélése ezért változik meg és újul terv szerint az ellentétek között egy végtelen körfolyam lánc formájában, mint kozmikus napok és éjszakák, spirál-körfolyamatokként ismertetve.

Csillagtér 11. Minden teremtés indul ki és tér vissza az ok nélküli okhoz, Énhez, ami minden mozgás legbensőbb oka. Az Én önmagában megnyilvánulatlan, abszolút nyugalom és azért határtalan és mindenhol jelenlévő. A sorstörvény – aratjuk, amit vetünk – eredményezi azt, hogy minden cselekedetnek a végeredménye abszolút haszonná válik, boldogság és áldás mindennek és mindenkinek.

Csillagtér 12. Tehát minden nagyon jó. Mi minden tapasztalatot átélünk, ugyanúgy a sötéteket, mint a fényeseket. Ezek ugyanúgy mindannyink számára előnyökkel jár, mivelhogy lehetővé teszik az örök életátélést. Az egyedüli út ennek a tudásnak személyes átélésére az, „hogy szeressük Istent mindenek felett és felebarátjainkat, mint önmagunkat”. Mikor ez történik harmonikusan vibrálunk a világmindenség alaphangjával – a mindenszeretettel.

A jelkép egészében az örökkévaló, élő, mindenható és mindent szerető tudatot illusztrálja, ami a világmindenséget tartja fenn, az örök Istenséget. Isten örökké kétpólusú (nem férfi nem nő, nézd a 33 és 35 jelképet), mialatt az isten fiak a sötétségkorszakuk alatt férfi- és nőneműek, szimbolizálva egy elsődleges pólussal (a nap a kép közepén), és egy másodlagos pólussal (a nap a középső napon kívül). A legkülső sárga zöld gyűrű így az intellektualizálódott érzést képviseli, vagyis azt a szeretet, ami a világmindenséget örökké a karjaiban tartja, és kialakulóban van az igazságot keresőben.

© A szimbólumok a Harmadik testamentumból törvény szerint védve vannak. Copyright, Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København