Az isteni világterv
Mindnyájunknak, miképp Istennek, örök énünk van, amely minden mulandót és halandót átél. Mivel halhatatlanok vagyunk, minden tapasztalat hasznukra válik, több életen keresztül. Ezáltal minden, amit átélünk végeredményében haszon és boldogság lesz. Úgy a szenvedés, mint a boldogtalan sors is. Azért, hogy az isteni szeretetet meg lehessen érteni, meg kell érteni a szenvedés értelmét is. Az isteni teremtőterv nem csak szeretetteljesen, hanem logikusan és tervszerűen fejlődik ki. A szeretettörvény beteljesítéséhez a teremtésnek logikusnak vagy célszerűnek is kell lennie.
Az örök élet alaptörvénye
Tudatunkban átélések raktározódnak el. Az átélések létrejönnek, ezért változóak. Az alkotás ellentéteket követel. Ahol nincsenek ellentétek, ott az élet nem tud megnyilvánulni.
A legalapvetőbb pszichikai ellentét az öröm és a kellemetlenség. Ezekből alakulnak ki vélemények a jóság és a gonoszság okairól. Vallásos terminológiában ezeket így ismerjük: Isten mint minden jónak az oka, ill. Ördög mint minden rossz oka. De az örökkévalóság perspektívájából szemlélve mindkettőt "jónak" lehet nevezni. Ezek egymás szükséges kiegészítései.
Mivel halhatatlanok vagyunk, a szenvedésből és a fájdalomból tanulságokat tudunk levonni. A szenvedés valóban kellemetlen, de éppannyira szükséges, mint hasznos. A rosszat éppúgy túléljük, mint a jót. Egy alternatív, ellentétek nélküli teremtés azt jelentené, hogy egyáltalán semmilyen teremtés sem tudna létrejönni, és ezáltal semmilyen életátélés nem lenne lehetséges. Abszolút halál uralkodna ott, ahol most élet sarjad és virágzik.
A fizikai világban a szenvedés és a sötétség tetőzését éljük át. Itt ugyanis az örök lényünk nem sérülhet meg. A szellemi világban a fényt és a mindenszeretetet éljük át, a fizikai világi élet ellentétét. A kontraszttörvény hatásainak teljes átlátása adja az alapot az örök élet tökéletes és mindenszeretettel áthatott alapszerkezetének megértésére.
A következő szimbólum a teljes kozmikus ciklust fejezi ki. A kozmikus szimbólum (11. sz.) neve:
Az örök világkép, az élőlény II., az örökkévaló Isten és az örök isten fiak
.
Az élet színhelye
Az életátélés hat világon vagy tudatzónán való áthaladás során történik; a sötétség és a fény váltakozva kulminál, majd latenssé lesz: növényvilág (zöld szín), állatvilág (narancsszín), az igazi emberi világ (sárga), bölcsességvilág (zöld), az isteni világ (kék) és üdvösségvilág (indigó). Ezen a hat területen keresztül történik a kommunikáció Isten (a fehér csillag és a sugártér) és az örök istenfiak (külső körök) között.
Növényvilág
Egy teljesen az emlékekre alapozott magányos életformából a tudat ismét kifelé igyekszik, hogy kapcsolatba kerüljön a környező világgal. A mindenszeretet szellemi fényterületeivel jóllakva felkel a vágy az ellentét, a fizikai világ után. A növényvilágban megkezdődik az alkalmazkodás a gyilkolási elv övezetében való élethez. A tudat itt magzatfázisában van. A növény csak homályosan képes sejteni a különbséget a kellemes és a kellemetlen között.
Állatvilág
A természet hatásán keresztül, milliárd évek alatt, nappalokon és éjszakákon keresztül, télen és nyáron, hidegben és melegben, esőben és szárazságban stb. az átélési küzdelemben fokozatosan alkalmazkodnak a növényszervezetek a fizikai világhoz, és a tudat a belső világból a külvilágba jut. A növényből állat lesz (narancsszín), és szervezetüket egyre inkább átformálja a fizikai világban az életért való küzdelem, a támadás és a védekezés. A fizikai világban kifejlődik az önzés az élet átéléséhez szükséges fizikai szervezet megóvására koncentrálva. Mivel a növények ugyanúgy, mint az állatok teste más lények táplálékául szolgálnak, ez azt a képességüket fejleszti, hogy vagy győzzék le ellenségüket, vagy elmeneküljenek el előle. Ebben a zónában az önfenntartási ösztön szolgál a fejlődés ösztökéjéül, amely automatikus pszichikai funkcióvá fejlődik. A növénnyel ellentétben az állat valóban képes fájdalmat érezni.
Az állatból emberré való átmenet
Mi még mindig az állatvilághoz tartozunk. Még mindig nagy részben a dzsungel, azaz az erősebb élettörvénye szerint élünk, mint az állatok. De egyetlen egy állat sem veheti fel a versenyt a földi ember gyilkolási képességével. Annak ellenére, hogy a humánus világvallások évezredeken át serkentették az emberiséget, hogy távolodjanak el az gyilkolás és az erőszak használatától; a humánus hajlam azonban – hosszú fejlődési perspektívában szemlélve –későbbi keletű, így még nincs annyira begyakorolva, mint az egoista hajlam. Sok életen át tartó gyakorlás szükséges ahhoz, hogy az önzést és a túlélési ösztönt az ellenkezőjére változtassuk, egy szeretetteljes és megbocsátó természetre. De ez a folyamat elkerülhetetlen, mert " azt aratjuk, amit vetetünk". A gyilkolási elv szenvedést okoz nekünk, ami felébreszti a vágyat a humánus életforma után. Így egy idő után megjelenik a fogékonyság a mindenszeretet eszményére és annak intellektuális magyarázataira.
Emberi világ
A Harmadik Testamentum örök világképének az a célja, hogy az emberiségnek utat mutasson az állatvilágból való kifejlődésüknek utolsó stádiumában. Úton vagyunk afelé, hogy egy új világba szülessünk. Az értelmünk – ami a létért folytatott küzdelemben kifejlődött – most lehetővé teszi, hogy felfogjuk az egyre inkább előrehaladott magyarázatokat önmagunkról, és az élethez és Istenhez való viszonyunkról. A szív és a tudat összhangjával fokozatosan megnyílik a végtelen kozmikus tudathorizont. Akkor "kész emberek, Isten képmásai" leszünk és az igazi embervilág (sárga szín) lakói, ahol a mindenszeretet mindennapi gyakorlat. Innen tovább folytatódik az utazás, újabb örökkévaló szeretetterületeken keresztül (zöld, sárga, indigó). Ezek szellemi világok, ahol az örök körfolyamat a fény- és a boldogságkontrasztban tetőzik.
Egy univerzális világterv
Az örök világterv ugyanúgy érvényes a nagy, mint a kicsiny élőlényekre. A fizikai világmindenség mint élő az élőben épül fel, lefelé és fölfelé is végtelenség. Minden úgy illeszkedik egymáshoz, mint egy óramű alkatrészei.
© Martinus kozmikus jelképeit törvény védi. Copyright: Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København.